Treem letette a tollat, �s kin�zett az ablakon. A torony, amelyben lakott, a Kir�lydombon �llt, k�zvetlen�l a palota mellett, �s padl�sszob�j�b�l bel�thatta f�l Jaln�t. Pontosan a t�rt�net�r�val szemben, a v�ros hat�r�ban �llt az Ez�stm�gusok d�li �rtornya, s ha kihajolt volna kiss�, a keletit �s nyugatit is l�thatta volna. Jalna �rz�i, a m�gustornyok voltak a v�ros legszembet�n�bb �p�letei. Magasabbra ny�ltak minden m�s h�zn�l - a kir�lyi palot�n�l is, holott az dombra �p�lt - �s karcs� alakjuk m�g �jszaka is ez�st�s f�nyben ragyogott. Egyetlen mad�r sem rep�lhetett be a Nam�r birodalom f�v�ros�ba �gy, hogy az Ez�stm�gusok tudom�st ne szereztek volna r�la, s gondosan kisz�rtek mindent �s mindenkit, aki �rt� sz�nd�kkal pr�b�lt bejutni Jaln�ba.

Treem elford�totta a fej�t az alkonyi f�nyben f�rd� toronyt�l, �s len�zett a palot�t k�r�lvev� udvarh�zakra. Jalna bels� v�rosfala er�sen korl�tozta a rendelkez�sre �ll� teret, �gy m�g a legel�kel�bb nemesek h�za is kicsi volt, s alig teny�rnyi kert vette k�r�l. Bizony�ra nem volt tudatos az elgondol�s, de a sz�k �s k�nyelmetlen palot�csk�kban a f�urak csak r�vid ideig id�ztek - csak ameddig a kir�ly parancsa Jaln�ban tartotta �ket. �gy azt�n nem volt idej�k, hogy �sszeesk�v�seket sz�jenek, viszont vid�ki birtokaikon t�gas, k�nyelmes v�rakat �p�tettek, nagy szem�lyzetet tartottak. Ez�ltal a kultur�lis �let nemcsak Jaln�ban koncentr�l�dott, hanem sz�mos g�cpontja alakult ki, hiszen minden f��r eltartotta a maga k�lt�j�t, a helyi paps�got, kolostorokat, iskol�kat.

A kir�lyi palota kertje persze hatalmas volt, tele sz�k�kutakkal, form�ra ny�rott, labirintusszer�en elrendezett s�v�nyekkel, sz�npomp�s vir�gokkal, �rny�kos, pihentet� lugasokkal. Gyakorlatilag elfoglalta a teljes Kir�lydombot, csak a tetej�n hagyott n�mi helyet az �p�leteknek. Mag�t a palot�t, a kir�ly lakhely�t Treem csak akkor l�thatta volna, ha teljesen kihajol �s kicsit balra ford�tja a fej�t - �m ez esze �g�ban sem volt. Pedig ha megtette volna, eg�sz Ghalla leggy�ny�r�bb �p�let�t l�thatta volna. Kecses tornyai, v�kony, de er�s t�mpill�rei, az �ri�si, �tl�tsz� vagy sz�nes ablakai, m�rt�ktart�, de sz�pen kidolgozott domborm�vei �s szobrai, ar�nyos termei, amelyek elvesztett�k hod�lyszer�s�g�ket, de megtartott�k nagyszer�s�g�ket, mind-mind egy �j kor, egy b�k�sebb, civiliz�ltabb id� h�rn�kei voltak. De Treem - b�r igaz�n csod�lta Marilliondi Abarrun, a kir�lyi �p�t�mester m�v�szet�t - ink�bb visszat�rt �r�saihoz �s fennhangon olvasni kezdte: "A Nam�r Birodalom 832. �ve minden tekintetben a fejl�d�s �ve volt. A term�s j� volt, annak ellen�re is j�, hogy az id�j�r�s nem volt kegyes a gazd�khoz. �m az �vtizedek alatt ki�p�tett �nt�z�rendszer megtette a mag��t, meg�vott a sz�razs�g k�vetkezm�nyeit�l. Az �llat�llom�ny is n�vekedett, r�szben a j� term�s k�vetkezt�ben, r�szben mert m�r nem t�rtek ki olyan j�rv�nyok amelyek r�gebben ak�r egy eg�sz tartom�ny �llatait elpuszt�thatt�k. A parasztoknak t�bb� nem �ll �rdek�kben eltitkolni beteg �llataikat - amelyek a fert�z�s k�zpontjai lehetn�nek -, hiszen a kir�ly k�rtalan�tja �ket k�nyszerv�gott j�sz�gaik�rt. Szigor� t�rv�nyek tartj�k vissza a f�ldesurakat az �nk�nyesked�st�l, r�ad�sul nem lehet p�nzzel megv�ltani b�ntet�st. Egy paraszt hal�l��rt m�g a f�rang� nemesek is hossz� �veket t�lthetnek Gwyndorban, a kir�lys�g legeg�szs�gtelenebb b�rt�n�ben. A parasztok gyarapod�sa maga ut�n vonta a v�rosok�t is. Megn�tt a kereslet a k�zm�ipar term�kei ir�nt, �s a j� fekv�s� v�rosokban hatalmas piacok alakultak ki. Persze ezen fejl�d�s nem egyetlen �v alatt k�vetkezett be, hanem �vsz�zadok szorgos munk�ja sor�n, a hossz� b�ke k�vetkezm�nyek�nt. Mind�ssze az�rt k�v�nkozott ide ez az �sszefoglal�s, hogy megmagyar�zhat� legyen a 832. �v kiugr�an magas kincst�ri bev�tele. A k�vetkez� �vben I. Ordrell val�sz�n�leg cs�kkenteni fogja az ad�kat, hiszen a tartal�kok nagyok, �s alacsonyabb ad�r�t�val is a sz�ks�gesn�l j�val nagyobb bev�telre tehet szert."

- T�k�letes, m�r-m�r idilli a birodalom helyzete - mormogta Treem, azt�n lecsapta a pap�rt, �s rosszkedv�en kifakadt: - �s iszony�an unalmas!

R�gt�n el is sz�gyellte mag�t a gondolat�rt. Hiszen mi m�st akarhatna, mint egyhang�, de fejl�d�st hoz� b�k�t? Tal�n h�bor�t, v�rt, k�nnyeket, �zvegyeket �s �rv�kat, hogy szenved�s�ket kell�en m�ly �t�l�ssel ecsetelhesse kr�nik�j�ban? Vagy tal�n udvari intrik�kat, �r�k�s�d�si harcot, hogy elemezhesse, ki kinek a p�rtj�ra �ll koncot rem�lve? �s m�gis, ha ut�lta is mag�t �rte, akkor sem lelte �lvezet�t a mez�gazdas�g statisztik�inak b�ng�sz�s�ben. A birodalomban h�tsz�mra nem t�rt�nt semmi; n�ha k�vetek j�ttek valamely orsz�gr�szb�l, �s aj�nd�kokat hoztak vagy a kir�lyt k�rt�k meg, hogy d�nts�n jelent�ktelen vit�jukban; id�nk�nt b�lokat �s �nneps�geket rendeztek az udvarban, amelyek tal�n m�g �rdektelenebbek voltak, mint a vet�ster�letek adatai. Treemnek megfordult a fej�ben, hogy el kellene hagynia a kir�lys�got, hiszen bizony�ra a nam�r hat�rokon t�l is vannak orsz�gok, amelyekben jelent�s esem�nyek t�rt�nhetnek. �m a birodalom volt Ghalla egyetlen jelent�s szervezett ereje, legal�bbis Treem csak ezt ismerte, �s nem utols�sorban: ez volt a haz�ja.

Treem teh�t nagy, m�lyr�l j�v� s�hajt�ssal elsz�nta mag�t, hogy visszat�r a kr�nik�j�hoz, �s a bevezet� ut�n pap�rra veti a sz�raz adatokat is. Miel�tt azonban nekil�thatott volna a l�lek�l� munk�nak, �les k�rtsz� has�tott az �lmos csendbe. Ha els�re nem is, de m�sodj�ra m�r felismerte a dallamot. Azt jelezte, hogy olyan fontos h�r �rkezett, amely miatt Ordrellnek meg kell szak�tania a vad�szat�t, �s vissza kell t�rnie az udvarba.

Treem nem sietett, b�r tudta, hogy a kir�ly azonnal engedelmeskedni fog a h�v�snak. �m az erd�, ahol vad�szott, legal�bb 20 m�rf�ldnyire volt, s ha sz�rnyai n�nek a lov�nak, akkor sem �rhet ide egy �r�n�l hamarabb. �gy miel�tt maga is elindult volna a tr�nterembe, elrendezte minden holmij�t, �r�sait egy v�zhatlan b�risz�kba tette n�mi �res pap�rral �s �r�szersz�mmal egy�tt. Meg sem gondolva, mit tesz, nyak�ba akasztotta a t�sk�t, s lassan, kom�tosan elindult lefel�. Mire le�rt, m�r teljesen s�t�t volt. Az udvari f�kly�k imbolyg� f�ny�t nem zavarta a B�borhold - az �gitestet nem lehetett l�tni. �m ahogy Treem az eget k�mlelte, felfedezett egy kicsi, v�kony ez�stsarl�t. B�r nem volt babon�s, akaratlanul is �sszeszorult a sz�ve. A sarl� a Zaon volt, vagy ahogy az asztrol�gusok nevezt�k: az �rny�khold. Nagyon ritk�n jelent meg az �gen - a csillag�szok szerint rendk�v�l elny�jtott, s meglehet�sen furcsa p�ly�n kering Ghalla k�r�l -, �s a k�zhit szerint minden egyes megjelen�se balszerencs�t hoz a vil�gra. Persze Treem tudta, hogy mindez ostobas�g: az �rny�khold nyilv�n sz�mtalanszor l�tszott az �gen an�lk�l, hogy b�rmi rettenetes t�rt�nt volna, val�sz�n�leg �szre sem vett�k. M�gis... Ahogy a v�konyka ez�stcs�kot n�zte, �s mellette az �rny�kos r�szt, sz�v�be az ismeretlen j�v� borzongat� f�lelme lop�zott.

* * *

A kir�ly hamarosan meg�rkezett, �s azonnal a tr�nterembe rendelte a tan�cs tagjait. A h�rn�k�t - egy �tlagosn�l kisebb termet�, �g�si sebekkel bor�tott troll f�rfit - hord�gyon hozt�k el�. A f�rfi szinte besz�lni sem tudott, am�g meg nem jelent Asylum (Ordrell Ez�stm�gus tan�csad�ja) �s gy�gyken�cs�vel nem enyh�tette a f�jdalmait. A h�rn�k�t Karrumnak h�vt�k, a dradri t�rzs tagja volt, akik a Haddara-hegys�gben �ltek. Szavaib�l kider�lt, hogy ter�let�ket megosztott�k a gn�mokkal, hiszen �k legnagyobbr�szt a f�ld alatt tart�zkodtak a b�ny�ikban �s f�ld feletti telep�l�seiket a trollok sz�m�ra teljesen �rt�ktelen szikl�kon �p�tett�k ki. Az egyetlen, amin osztozniuk kellett, a v�z volt. Erre igen nagy sz�ks�g�k volt a trolloknak, hiszen f�ldm�vel�sb�l �s �llatteny�szt�sb�l tartott�k el magukat. A Haddara-hegys�gben azonban nem volt f�ld feletti forr�s vagy foly�v�z, �m ann�l b�s�gesebben a f�ld alatt. �gy a trollok sz�m�ra gyakorlatilag a gn�mok biztos�tott�k az �lethez �s az �nt�z�shez sz�ks�ges vizet. Sz�z �s sz�z �ven kereszt�l minden gond n�lk�l ment, �m nemr�g az �sszes k�t vize elapadt. K�rd�re vont�k a gn�mokat, de �k tehetetlen�l t�rt�k sz�t a kez�ket. A v�z n�h�ny nap ut�n visszat�rt, s a trollok �r�mmel locsolt�k sz�t a f�ldjeiken. Azonban az �r�m hamarosan k�ts�gbees�ss� v�ltozott. Mindenki, aki csak egy harap�snyit evett a z�lds�gekb�l, nemsok�ra borzalmas gyomorf�j�sra kezdett panaszkodni, azt�n sebek �tk�ztek ki a b�r�n, mintha meg�gett volna. Most nincs vize a t�rzsnek. A gn�mok adnak ugyan az eg�szs�ges f�ld alatti forr�sokb�l, de az nem el�g az �nt�z�sre. A Haddar�ban k�sei az arat�s, a t�rzs �hezni fog, ha nem kap seg�ts�get.

- �s a trolloknak ilyen csod�latos ken�csei sincsenek - tette hozz� Karrum Asylumra pillantva.

Az Ez�stm�gus a kir�lyra n�zett, tekintet�kben felvillant az egyet�rt�s l�ngja. Ha a trollok nem kapnak mihamarabb seg�ts�get, nemcsak �k pusztulhatnak bele, hanem a gn�mok is, akikre igen hamar r�s�thetik a m�rgez�s v�dj�t. Asylum rendbe hozta annyira Karrumot, hogy l�ra �lhessen, s alig k�t �ra m�lva Asylummal az �len egy sz�zf�s csapat v�gtatott el �szakra, a Haddara-hegys�g fel�. Hogy mi�rt kellett mag�nak az Ez�stm�gusnak vezetnie �ket? Nem csup�n az�rt, hogy annyi gy�gyken�cs�t �ll�tson el�, amennyit csak tud, hanem mert sejt�se szerint nem egyszer� m�rgez�sr�l volt sz�...

* * *

Az �t majd m�sf�l napig tartott, hajnalodott, mire megpillantott�k a Haddara-hegys�g cs�csait. Ezut�n Karrum vette �t a vezet�st, hiszen � tudta pontosan, merre lakik a t�rzse. �m hamarosan m�r � sem ismert a t�jra: a j�l ismert utakat hatalmas k�vek torlaszolt�k el; a gn�mok tornyai, melyek egyfajta �tmutat�k�nt szolg�ltak, most csonk�n, felismerhetetlen�l �lldog�ltak. T�volr�l csatazaj hallatszott, de mire a kis csapat �tverg�d�tt az akad�lyokon, a harc szinte m�r be is fejez�d�tt. Nem voltak gy�ztesek, csak vesztesek: a gn�mok visszah�z�dtak tornyaikba �s barlangjaikba, de sz�mos halottjuk maradt a csatat�ren - ak�rcsak a trolloknak. �k ugyan nem t�rtek vissza falvaikba, tov�bbra is egy hatalmas, z�rt sziklaajt� el�tt gy�lekeztek, de szeml�tom�st lehanyatlott harci kedv�k. Karrum d�h�sen kezdte volna megkeresni a falvak vezet�it, hogy felel�ss�gre vonja �ket az esztelen puszt�t�s�rt - mert az tiszt�n l�tszott, hogy a trollok kezdt�k a harcot -, de Asylum ink�bb a kez�be nyomta a mag�val hozott ken�cs�t �s arra k�rte, adja oda a falu s�m�nj�nak. � tudni fogja, mihez kezdjen vele. Asylum ott �llt a csatat�r k�zep�n, �s �rtetlen�l cs�v�lta a fej�t. Nem volt nagy v�lem�nnyel a trollokr�l, m�r csak sz�rmaz�sa �s neveltet�se miatt sem, de nem hitte volna, hogy ilyen k�nny� �ket beler�ngatni az �ld�kl�sbe. A feh�r - most m�r v�r�s v�rrel befr�csk�lt - k�vek k�z�tt egyetlen gn�m holttest sem volt, b�r j� p�ran haltak meg itt. �m a hegylak�k alighanem minden �ldozatot gondosan visszacipeltek j�rataikba, miut�n �jra m�k�d�k�pess� tett�k az �ri�si sziklaajt�t. �pp ez, az �ri�si sziklaajt� bizony�totta, hogy furcsa er�k dolgoztak itt, hiszen a hatalmas kaput m�g az iszony� trollok sokas�ga sem tudta volna bet�rni. Az ajt�t er�s var�zs v�dte, csup�n ahhoz, hogy semleges�ts�k, jelent�s er�re volt sz�ks�g, r�ad�sul m�g meg is kellett mozd�tani a t�bbtonn�s sziklat�mb�t. De ha m�gus nyitotta ki az ajt�t, mi�rt nem robbantotta egyszer�en be?

Asylum t�preng�seit Karrum faluj�nak s�m�nja zavarta meg. A f�rfi nem igaz�n l�tszott a szellem ember�nek, s hamarosan kider�lt, hogy egy szem�lyben � a falu kov�csa is. Kez�ben �si �s hatalmas, az Ez�stm�gus sz�m�ra felismerhetetlen fegyvert tartott. �m els� szavai r�gt�n jelezt�k, hogy tal�n � van a legink�bb tiszt�ban a falusiak k�z�l azzal, hogy mi is t�rt�nt. Pontosan ugyan�gy szeml�lte a hatalmas sziklaajt�t, mint az Ez�stm�gus, �s halkan d�rm�gte:

- Sosem tudtuk volna bet�rni ezt az ajt�t. Azt meg nem hiszem, hogy a gn�mok t�rt�k volna ki el�tt�nk.

Asylum a kov�cshoz fordult, feln�zett a durva arcra.

- El tudod nekem pontosan mondani, mi is t�rt�nt itt?

- Persze. Karrum, gondolom, m�r elmes�lte a vizet... Mindannyian egyre rosszabbul lett�nk. A sebeink �gettek, viszkettek egyszerre, s ahogy s�lyosbodtak a f�jdalmaink, �gy lett�nk mind d�h�sebbek. A v�g�n m�r nem tudtuk t�rt�ztetni magunkat, k�ptelenek voltunk gondolkozni. �s egyszer csak ott tal�ltuk magunkat a Nagy Kapu el�tt. Meredten, tehetetlen�l b�multuk, �s szitkokat sz�rtunk a gn�mok fej�re. Nem eml�kszem, hogyan ny�lt ki az ajt�, de bet�dultunk rajta. Sz�mos halottunk �s tal�n sebes�lt�nk is m�g mindig ott van... A kicsi n�pnek siker�lt visszaszor�tani benn�nket: a sz�k, hom�lyos folyos�kon el�nyben voltak �s var�zslataik j�l m�k�dtek a sz�mukra otthonos k�rnyezetben. �m az ajt�t nem tudt�k azonnal becsukni m�g�tt�nk. Hull�k �s sebes�ltek torlaszolt�k el a ny�l�st �s id�be telt, am�g siker�lt megtiszt�taniuk. Addig idekinn folyt a harc, amelynek te is l�thattad az eredm�ny�t. V�g�l siker�lt �jra magukra z�rniuk a szikl�t, s mi idekinn �lltunk csal�dottan �s �rtetlen�l. B�r sokan ostoba �s agressz�v n�pnek tartanak benn�nket, nem vagyunk sem egyik, sem m�sik. Nem t�madunk ok n�lk�l, �s el�bb-ut�bb arra is r�j�v�nk, ha manipul�lnak minket.

A s�m�n Asylum titkos gondolat�t mondta ki.

- Arra is van �tleted, hogy ki lehetett?

A troll megr�zta a fej�t. Asylum b�tor�t�lag a karj�ra tette a kez�t, �s elk�ldte, hogy foglalkozzon az �v�ivel. Neki be kellett jutnia a gn�mokhoz, hogy hallja a t�rt�net m�sik fel�t is. Nem volt neh�z: a gn�mok kinyitottak neki egy kisebb mell�kajt�t, amikor megbizonyosodtak arr�l, hogy a f�rfi a kir�ly k�vete. Asylum - elf l�v�n - nem �rezte j�l mag�t a hegy gyomr�ba �p�tett v�rosban, m�g akkor sem, ha a gn�mok kiv�l� �p�t�m�v�szete �s a mesteri vil�g�t�s szinte elfeledtette a f�l�tte tornyosul� k�tonn�kat. A gn�mok legal�bb akkora vesztes�geket szenvedtek, mint a trollok. Hi�ba haszn�ltak var�zslatokat, ellens�geik elemi ereje majdnem legy�zte �ket. Asylum szigor� k�rd�seire v�laszolva persze tagadt�k, hogy b�rmi r�sz�k lett volna a kutak megm�rgez�s�ben. Idegent sem l�ttak a hegyekben, pedig f�ld feletti �rtornyaik r�v�n mindenr�l �rtes�lhetnek. Amikor a m�gi�ra terel�d�tt a sz�, akkor m�r nem volt olyan egy�rtelm�en tagad� a v�laszuk. Erre �rz�keny n�p l�v�n �rz�kelt�k a m�gia k�l�n�s koncentr�ci�j�t egy ponton, de nem l�ttak senkit a k�rny�ken. �gy rejt�lyesnek, de l�nyegtelennek tartott�k a jelens�get. Asylum kih�vta a gn�m v�ros vezet�j�t a trollok k�z�, �s a m�gus vezet�s�vel megkezd�d�tt a b�ket�rgyal�s. A legnehezebb k�rd�st, a v�z�t az Ez�stm�gus oldotta meg: leoldotta az �tkot a kutakr�l. Mik�zben semleges�tette a var�zslatot, gondosan megfigyelte jelleg�t, ahogy azt a helyet is alaposan tanulm�nyozta, ahol a gn�mok a m�giakoncentr�ci�t �rz�kelt�k. A hegys�gben lak�knak nem �rulta el, milyen k�vetkeztet�sekre jutott, mindenesetre mihelyst �jra teljes lett az egyet�rt�s a Haddara-hegys�g n�pei k�z�tt, Asylum elhagyta �ket. �tk�zben ment�lis �zeneteket k�ld�tt szinte minden �gt�j fel�, s mire vissza�rt Jaln�ba, az Ez�sttan�cs teljes l�tsz�mban v�rta.

* * *

Az Ez�stm�gusok sosem tartottak fenn hierarchikus szervezetet, m�gis automatikusan kialakult egy vezet� test�let�k, az Ez�sttan�cs. L�tsz�ma v�ltoz� volt att�l f�gg�en, h�nyan voltak olyan er�sek �s intelligensek, hogy a t�bbiek befogadj�k �ket - �s h�nyan akartak egy�ltal�n tagok lenni. Akkor �ppen nyolc m�gus - �t ember, egy elf, egy gn�m �s egy �rnyman� - alkotta az Ez�sttan�csot. Igazi hatalma nem volt, ahogy igazi vezet�je sem; mind�ssze tagjai tekint�ly�ben nyilv�nult meg az ereje. �m hallgat�lagosan elfogadt�k a tan�cs fej�nek Asylumot; tal�n a kora, tal�n I. Ordrell mellett bet�lt�tt tiszts�ge miatt esett r� a v�laszt�s. Asylum m�r tudatta vel�k, mi�rt h�vatta �ket, s mire oda�rt, jav�ban vitatt�k az esem�nyeket. Ha nem is vont�k k�ts�gbe, hogy valaki m�gikusan k�zrem�k�d�tt az incidens kirobbant�s�ban, egyik�k sem l�tott k�l�n�sebb vesz�lyt az esetben. Jobb�ra meg voltak gy�z�dve arr�l, hogy egy bossz�szomjas gn�m, akit esetleg kitasz�tottak a k�z�ss�gb�l, felel�s a v�ront�s�rt. Nord, az egyik ember var�zsl� volt az, aki legink�bb hangoztatta ezt a v�lem�ny�t, s lassan meggy�zte az eg�sz tan�csot - Gnarripollin, a gn�m m�guson k�v�l.

- Sosem j�rtam a Haddar�ban, egyetlen gn�mot sem ismerek onnan, de nem hiszem, hogy erre b�rmelyik�k k�pes lenne. Mi gn�mok ut�ljuk a h�bor�t. �p�teni szeret�nk, l�trehozni t�rgyakat, �p�leteket, amelyekben elgy�ny�rk�dhet�nk, hogy azt�n megunva �ket m�g szebbet, m�g t�k�letesebbet alkossunk.

- Teh�t beismered, hogy romboltok is! - csapott le Nord Gnarripolli a gn�m egyetlen f�lre�rthet� szav�ra.

- Csak az�rt, hogy valami szebbet, jobbat �p�ts�nk helyette - v�dekezett a gn�m.

- Mi a jobb �s a szebb? Ez m�r csak szeml�let k�rd�se! Egy l�p�snyire vagytok att�l a hadvez�rt�l, aki az�rt t�mad meg egy b�k�s orsz�got, hogy ott az � szempontj�b�l jobb rendszert vezessen be!

Gnarripolin elk�pedve n�zett Nordra, megd�bben�s�ben csak n�mi hebeg�s ut�n jutott sz�hoz.

- De mi sose b�ntan�nk m�sokat! �p�letekr�l �s t�rgyakr�l volt sz�!

- Ugyan! L�ttam �n m�r gn�mot, aki utcak�vel pr�b�lta sz�tverni valakinek a fej�t, mert elrontotta kedvenc g�pezet�t. Ne pr�b�ld bemes�lni nekem, hogy szent n�p vagytok, akiknek fej�ben sosem fordul meg egyetlen becstelen gondolat sem!

- Mindenki azt felt�telezi m�sokr�l, amire � k�pesnek tartja mag�t - v�laszolt egy kis sz�net ut�n a gn�m. Ennyi kellett neki, hogy megrendszab�lyozza egyre forr�sod� v�r�t.

Asylum nem sz�lt bele a vit�ba, kiss� f�lreford�tott fejjel, elgondolkozva n�zte Nordot �s Gnarripollit, azt�n a tan�cs t�bbi tagj�t. Csak akkor kezdett besz�lni, mikor v�gre elcsendesedtek.

- Medd� a vit�tok, bar�taim. A vizet el�tkozhatta egy gn�m var�zsl�cska, tal�n a sziklaajt�t is kit�rhatta a gn�mok el�tt, de aligha k�sz�ttethette el azt a szerkezetet, amelynek nyomaira r�leltem.

A m�gusok �rdekl�dve v�rt�k, mire akar Asylum kilyukadni. Ilyesmi nem szerepelt az �zenet�ben.

- A szerkezet k�r�lbel�l akkora lehet, mint egy homokfut� lovak n�lk�l. Kicsit k�r�lm�nyes lehetett a hegyekbe sz�ll�tani...

- Kiv�ve, ha ott helyben fabrik�lta �ssze egy gn�mocska - sz�rta k�zbe Nord.

- De aligha okozott nagy gondot az �ssze�ll�t�j�nak. - Asylum �gy besz�lt tov�bb, mintha nem is hallotta volna a k�zbesz�l�st. - A szerkezet nagy r�sze jakf�b�l k�sz�lt. Mikor oda�rtem, m�g er�sen lehetett �rezni jellegzetes illat�t. Ezt rakj�tok �ssze azzal, hogy a trollok iszony� szenved�sen mentek kereszt�l, �s a csat�ban j� n�h�nyan meg is haltak. Az Ez�stm�gusok d�bbenten n�ztek az elfre, s percekbe telt, mire egyik�k, Gnarripolli meg tudott sz�lalni.

- M�g �n sem tudn�k elk�sz�teni egy brakkar�t! Mindig azt hittem, hogy nem is lehets�ges, csup�n elm�letileg l�tezik a lehet�s�ge.

- Te nyilv�n nem folytatt�l erre vonatkoz� kutat�sokat, de hogy mindegyik�nk pontosan tudja, mir�l is van sz�: a brakkara egy olyan eszk�z, amely �rz�keli a szenved�st �s m�gikus er�v� alak�tja �t. Nagyon neh�z ellen�rz�s alatt tartani; a brakkar�ban felgy�leml� energia k�nnyen kit�rhet �s elpuszt�thatja a haszn�l�j�t. Az, aki a Haddar�ban haszn�lta, m�g mindig �letben van. R�ad�sul meggy�z�d�sem, hogy az�rt csin�lta az eg�szet, hogy l�ssa, mekkora a brakkara hat�konys�ga, ha csak szenvednek k�r�l�tte, �s mekkora, ha sokan meghalnak.

A tan�csteremben hangzavar t�rt ki, heten pr�b�lt�k egyszerre elmagyar�zni, mi�rt lehetetlen a brakkar�t elk�sz�teni, �s mi�rt �r�lts�g haszn�lni. R�ad�sul a nev�n �s az anyag�n k�v�l nem is lehet tudni r�la semmit, a k�sz�t�s�hez sz�ks�ges r�tusok r�g elvesztek. Mikor a m�gusok lecsillapodtak, valaki v�gre feltette a k�rd�st:

- Azt gondolod, hogy egyed�l, tan�t�s n�lk�l el�rhetett egy ismeretlen m�gus olyan szintet, hogy k�pes legyen elk�sz�teni a brakkar�t? Ellen�rz�s�nk alatt tartjuk az eg�sz birodalmat, felt�nt volna egy ilyen tehets�g! �tvett�k volna a nevel�s�t, �s esz�be sem jutna ilyen gonosz dolgokra haszn�lni a m�gi�t.

Asylum s�hajtott, �s a besz�l�, Erdrin v�ll�ra tette a kez�t.

- T�ls�gosan naiv vagy, bar�tom, ha azt hiszed, hogy csak az�rt, mert Ghall�n b�ke van, nem munk�lkodhatnak a m�lyben s�t�t er�k. �s az is lehet, hogy felfedezt�k azt a tehets�get, lehet, hogy bevett�k magunk k�z�, hogy mi adtuk a kez�be az er�t, amelyet most a vil�g ellen ford�t.

- Nem hiszem, hogy igazad lenne - fordult el Asylumt�l Gnarripolli.

- Tal�n ismersz olyan nagy hatalm� var�zsl�t, aki nem az Ez�stm�gusok nevel�se? Erdrin helyesen mondta: mindenhonnan �sszeszedj�k a tehets�geket, nehogy a gonosz kez�re jussanak. Akkor sem habozunk, ha m�r elk�st�nk: gy�keresen t�pj�k ki a gyomot Ghalla b�k�s kertj�b�l. De mi is t�vedhet�nk... �s a brakkara egyetlen ismert le�r�sa, amely t�mpontot adhat - ha pontos instrukci�kat nem is - az elk�sz�t�s�hez, az Ez�sm�gusok jalnai k�nyvt�r�ban tal�lhat�.

- Ez nem bizony�t�k! - ki�ltotta Nord. - Ezer m�s helyen hozz�f�rhetett az adatokhoz.

- Csakhogy az a bizonyos k�tet elt�nt a k�nyvt�rb�l. Ellen�riztem. A tolvajnak val�sz�n�leg sz�ks�ge volt a rajzra, nem merte lem�solni, nehogy egy apr� r�szletet is elt�vesszen. �s rajtunk, Ez�stm�gusokon k�v�l ugyan ki m�s f�rhet a k�nyvt�runkhoz?

A csend �les volt �s b�nt�. Asylum �rvel�s�t neh�z lett volna megc�folni. De azt beismerni, hogy az Ez�stm�gusok k�z�l valaki ilyesmit tegyen...

- Az m�r el�fordult, hogy egy Ez�stm�gus ostobas�g�ban �s elbizakodotts�g�ban v�szt hozott Ghall�ra... Hisz mindannyian eml�keztek az Inv�zi�s H�bor�ra �s a Kitasz�tottra. De ez... - Gnarripolli felemelte a fej�t �s v�gign�zett a t�bbieken. Ugyanazt a hitetlens�ggel p�rosul� f�jdalmat l�tta rajtuk, melyet � is �rzett.

A tan�cskoz�s ezt�n hamar v�get �rt. Min�l hamarabb ki kellett der�teni�k, ki k�sz�tett brakkar�t �s nem volt m�s �tlet�k, mint hogy felossz�k a birodalmat maguk k�z�tt, �s v�gigj�rj�k az ottani var�zsl�iskol�kat. Asylum csendben n�zte, hogyan vitatkoznak a ter�letek felett, �s k�zben az j�rt az esz�ben: ak�r k�z�l�k val� is lehet...

* * *

Asylum nem is tudta, mennyire igaza volt. Nord komor gondolatokkal fej�ben hagyta el a tan�cstermet, ak�rcsak a t�bbi h�t Ez�stm�gus. Csakhogy eg�szen m�s miatt volt d�h�s mint t�rsai: am�g �k az ismeretlen gonosz miatt szomorkodtak, addig � Asylumot �tkozta mag�ban. B�r sz�m�tott arra, hogy Ordrell kivizsg�ltatja a troll-gn�m �sszecsap�s �gy�t, arra viszont nem, hogy maga Asylum sim�tja el a jelent�ktelen konfliktust. A kir�ly tan�csad�ja t�ls�gosan okos volt �s r�ad�sul igen �rz�keny: t�vedhetetlen�l meg tudta �llap�tani, mely esem�nyek fontosak �s melyek nem. Ha Nord nem gy�l�li annyira, tal�n m�g becs�lni is tudta volna... De Nordnak nem csup�n Asylum miatt f�jt a feje. B�r elk�sz�tette a brakkar�t �s ir�ny�tani is tudta, kor�ntsem �rt el olyan eredm�nyt, amelyre sz�m�tott. Jelent�s m�gikus er� gy�lt fel, olyan sok, amennyivel szinte b�rmit el lehetett volna �rni - kiv�ve azt, amire Nord oly nagyon v�gyott. Szinte mindenki szeretett volna halhatatlan lenni, �s az olyan szint� m�gusok, mint Nord, igaz�n k�zel ker�ltek ezen v�gy el�r�s�hez. Nord sz�zh�t �ves volt, de nem l�tszott t�bbnek harminc�tn�l - h�feh�r, v�llig �r� haja ellen�re sem. R�nctalan arca nem volt sz�p, de �les, �rtelmes s�lyomtekintete, keskeny, de mindig gunyoros mosolyg�sra k�sz sz�ja vonz�v� tette. Teste friss volt, �s ruganyos - ha nem lett volna m�gus, udvari test�rnek is beillett volna. De Nord tudta, hogy mindez csak �tmeneti �llapot. Ismerte Augur �s Haarkon t�rt�net�t - mint ahogy mindenki, aki az Ez�stm�gusokn�l tanult -, �s egy igen fontos tanuls�got vont le bel�le: okosabban kell csin�lnia, mint Haarkonnak. Az, hogy a brakkara olyan kis hat�sfokkal hasznos�totta a szenved�st �s a hal�lt, elkedvetlen�tette: ahhoz, hogy annyi var�zser�t gy�jts�n �ssze, amennyi c�ljai el�r�s�hez kell, kontinens m�ret� h�bor�nak kellene kit�rnie...

Ahogy v�giggondolta, m�r tudta is, hogy ez a megold�s: egy olyan h�bor�t kell kirobbantania, amely v�gigs�p�r az eg�sz Nam�r birodalmon m�rhetetlen szenved�st �s tengernyi hal�lt okozva. Hamarosan az ellenf�lre is r�tal�lt: a Kwasatz-fenns�kon sz�tsz�rtan �l� varkaudar t�rzsekre. A Kwasatz-fenns�k f�lk�r alak� term�szetes hat�ra volt a birodalomnak: h�romezer m�ter magasan fek�dt �s csak egy meredek, megm�szhatatlan sziklafal k�t�tte �ssze Ghalla t�bbi r�sz�vel - vagy v�lasztotta el t�le. A varkaudarok nom�d �letet �ltek: nem �p�tettek v�rosokat, csak addig maradtak egy helyen, am�g �llataik csupaszra nem r�gt�k a f�ldet, azt�n od�bb�lltak. K�zm�vesiparuk is gyenge volt: egyed�l a f�mekkel b�ntak j�l, de szinte kiz�r�lag fegyvert k�sz�tettek bel�le. Erre sz�ks�g�k is volt, mivel v�ndorl�saik sor�n gyakran ker�ltek �sszet�z�sbe a szomsz�dos t�rzsekkel. Minden t�rzsnek volt egy f�n�ke, aki teljhatalommal �s vask�zzel ir�ny�totta n�p�t. A g�d�rben �l�kkel szemben - �gy h�vt�k a Nam�r birodalom lak�it - n�luk n�k is ker�lhettek vezet� poz�ci�ba - persze csak ha le tudt�k gy�zni a t�bbi jelentkez�t. A f�n�k�t ugyanis b�rki kih�vhatta, ha a hely�re p�ly�zott, de a harc el�tt kem�ny pr�b�kon kellett �tmennie, �s a legt�bb jelentkez� otthagyta a fog�t. Ez kell�k�pp visszariasztotta a nagyrav�gy�kat ahhoz, hogy viszonylag stabil korm�nyz�s alakuljon ki. Ghalla t�bbi n�pe primit�vnek tartotta a varkaudarokat, alig t�bbnek az erd�kben lakoz� vad�llatokn�l, holott alig akadt k�z�tt�k, aki szemt�l szembe l�tott volna egyet. K�lsej�k azonban csak igazolta volna a v�lem�nyt: ink�bb hasonl�tottak az emberek r�m�lmaikban megjelen� d�monokra, mint b�k�s p�sztorokra. Sokf�le testalkat� volt k�zt�k - kin�zet�k nagyban f�gg�tt att�l, melyik t�rzsh�z tartoznak -, de a nagy, dudoros, s�t, gyakran tarajos fej, az el�reugr� szem�ld�k alatt megb�v� kicsi szemek mindre jellemz�ek voltak. A vad�szvarkaudarokt�l eltekintve szinte mindegyik�k hatalmas termet� volt, n�melyik�k majd k�tszer akkora, mint egy �tlagos ember. N�h�nyan atavisztikus maradv�nyk�nt farkat vonszoltak maguk m�g�tt a porban, de ez kor�ntsem volt �ltal�nos. Izmaik, mint az ac�l, csontjaik, mint a leger�sebb k� - igaz�n harcra, h�d�t�sra termett n�p, gondolta Nord. Mind�ssze k�t apr� probl�m�ja akadt: a h�romezer m�teres sziklafal, melyen majdnem lehetetlen volt leereszkedni �s az, hogy a varkaudarok cs�ppet sem akartak h�bor�zni. J�l elvoltak a maguk kis civ�d�saikkal, apr� �sszet�z�sekkel, amelyekben ki�lhett�k er�szakos term�szet�ket, de nem kock�ztatt�k a t�rzs l�t�t. Nordnak teh�t valami olyasmit kellett kital�lnia, ami egyes�ti a t�rzseket �s a Nam�r birodalom ellen ford�tja �ket. �s most nem alkalmazhatott szemf�nyveszt�st: egy hosszan tart� h�bor�t nem lehet gyorsan m�l� var�zslatra alapozni. Miel�tt teh�t Nord elindult volna a Kwasatz-fenns�kra, gondosan �ttanulm�nyozta a varkaudarokra vonatkoz� feljegyz�seket. Hamarosan meg is tal�lta, amit keresett.

* * *

H�v�s, szeles �jszaka volt; a f�k lombja meg-meghajolt, mintha h�dolni akarn�nak a szesz�lyes id�j�r�snak. Az �rny�khold keskeny sarl�ja nem hom�lyos�totta el a csillagok f�ny�t, �m a sz�l cakkos sz�l� felh�ket hajtott maga el�tt. Khaled al Doon s�tr�ban m�g mindig �gett a f�klya, az Ez�st Ny�l t�rzs f�n�k�nek nem j�tt �lom a szem�re. Maga sem tudta, mi�rt, de �jra meg �jra el�szedte a r�ges-r�gi �r�sokat �s megpr�b�lta kisilabiz�lni az elmos�dott bet�iket. Mint m�r annyiszor, most sem tudta kider�teni, pontosan mi �ll benn�k. A varkaudar s�hajtva rakta el a tekercseket, majd intett a szolg�j�nak, hogy t�vozhat. Led�lt az �gy�ra, nyitott szemmel f�rk�szte a s�torlapon �tl�tsz� felh��rny�kokat. �szre sem vette, mikor aludt el. Szemei el�tt r�gi tekercsek hullottak le, majd megjelent egy fiatal f�rfi arca. Egy ember arca. Az ismeretlen a varkaudarok �si nyelv�n besz�lt, s amit mondott, m�g azut�n is nagyon �l�nken �lt a t�rzsf�n�kben, amikor hajnalban fel�bredt. Khaled al Doon a lov��rt ki�ltott, �s n�h�ny perc m�lva test�rs�g�vel egy�tt �tban volt a Kwasatz-fenns�k egyetlen nagyobb kiemelked�se, a Perin-szikla fel�. Rajta k�v�l m�g huszonh�rom t�rzs vezet�je indult el ugyanebbe az ir�nyba. A Perin szikla k�r�l gy�lekez� varkaudarok gyanakodva figyelt�k egym�st. Az idegen hatalmat �g�rt nekik, olyan hatalmat, amely m�r �sid�kt�l fogva megillette volna �ket, s�t, valamikor az �v�k is volt. De arr�l nem besz�lt, hogy ehhez a t�bbi t�rzsnek is k�ze van... Hogy az ellens�gesked�s nem fajult harcc�, csak annak volt k�sz�nhet�, hogy t�l sokan voltak. Senki sem mert r�t�madni az ellens�g�re, mert ha gy�z is, meggyeng�l, �s kiszolg�ltatja mag�t a t�bbieknek. �gy h�t morogva b�r, de b�k�sen v�rt�k, hogy az �lomb�li idegen megjelenjen. Nord nem v�ratta �ket sok�ig. Olyan k�ls�s�gek - els�t�t�l� �gbolt, vill�mok, f�ld�nt�li ragyog�s - k�z�tt jelent meg, amely kell�k�ppen hat�sos volt, s�t n�mi f�lelmet is keltett a jelenlev�kben. Az Ez�stm�gus hangja tiszta volt �s cseng�, r�ad�sul annyira meggy�z�, hogy Khaled al Doon m�r b�nta, hogy nem hozott mag�val egy s�m�nt, hogy kider�tse: nem m�gikusan akarj�k-e �ket manipul�lni.

- �n h�vtalak benneteket, aki megzavarta �lmotokat, mert le akarom t�rni r�latok az �vezredes semmittev�s bilincs�t. Hatalmat �g�rtem eg�sz Ghalla felett, s ne higgy�tek, hogy t�n�keny �br�ndokat rajzolok el�tek, hisz olyasmit aj�nlok csak, ami valamikor a ti�tek volt. Mit gondoltok, mindig ezen a kietlen fenns�kon �ltetek? Mindig marh�kat terelgetve v�ndoroltatok egyik legel�r�l a m�sikra? Nincs igazi var�zsl�tok, csak s�m�njaitok, akik t�z k�r�l ugr�lva ijesztik el a rossz szellemeket, �s n�ha tal�n meg�reznek valamicsk�t abb�l, mennyi csod�latos var�zslat van a vil�gon! N�zzetek a fegyvereitekre! Hihet�-e, hogy ezeket a pomp�s fegyvereket csak az�rt hozt�tok l�tre, hogy legel�foglal�kat �s marhatolvajokat fenyegessetek vel�k? N�zzetek magatokra! A pomp�s izmaitok csak arra val�k lenn�nek, hogy megvadult bik�kat fogjatok le vel�k? Biztosak vagytok benne, hogy egyszer� p�sztorn�p vagytok, amelynek nincs m�s j�v�je, csak ami a tehenek has�ban rejlik?

- Nem!!! - z�gott v�gig a f�n�k�k�n a ki�lt�s �s a mindig nyugodt Khaled al Doon is azon vette �szre mag�t, hogy undorral gondol eddigi, viszonylag b�k�s �let�kre.

- �n csak azt akarom visszaadni, ami valaha a ti�tek volt, amit a bossz�v�gy� istenek elvettek t�letek.

A varkaudarok �sszen�ztek. Sosem voltak k�l�n�sebben vall�sosak, s nem sokat t�r�dtek az istenekkel. Vajon mi�rt �lltak volna bossz�t rajtuk?

- �n nem a mostani, hamis istenekr�l besz�lek, hanem azokr�l, akik sokezer �vvel ezel�tt uralkodtak Ghall�n. Valamikor lenn �ltetek a t�bbi n�p k�z�tt: hatalmasok voltatok, �s f�lelmetesek. Olyan birodalmatok volt, amelynek minden k�rnyez� orsz�g beh�dolt, �s bus�s ad�kkal pr�b�lta elker�lni haragotokat. Harcos n�p voltatok, uralkod� fajta. �m az istenek k�z�tt h�bor� t�rt ki, �s a gy�ztesek a Kwasatz-fenns�kra sz�m�ztek benneteket, hogy elz�rj�k el�letek a h�d�t�s lehet�s�g�t. Azt�n megtagadt�k Ghall�t, elhagyt�k teremtm�nyeiket. �m ti itt maradtatok �s m�g mindig ny�gitek a r�gi halhatatlanok b�ntet�s�t. �n viszont megszabad�thatlak benneteket a m�rhetetlen s�lyt�l, �jra szabadd� tehetlek benneteket!

Nord elhallgatott, �s �r�mmel n�zett v�gig a csillog� szem� gy�lekezeten. Biztos volt benne, hogy hallgatni fognak a szav�ra.

- Azt mondod, szabadd� teszel benn�nket. �n azt k�rdezem, mit akarsz �rte cser�be?

Khaled al Doon hangja ostork�nt csapott v�gig az egybegy�lteken, pedig igaz�n nem volt nagyon hangos. Nord sz�tt�rta a kez�t.

- Semmit.

- Ha j�l �rtem - mondta az Ez�st Ny�l t�rzs f�n�ke -, kiszabad�tasz benn�nket a Kwasatz-fenns�kr�l, feloldod az �tkot s�m�njainkr�l, mely miatt sosem tudtak igaz�n k�zel ker�lni a m�gi�hoz, seg�ts�geddel el�z�n�lhetj�k Ghall�t... �s ennek az eg�sznek nem kell megfizetn�nk az �r�t?

- De. Harcolnotok kell, s mire el�ritek a c�lotokat, nyilv�n sokan fognak elpusztulni k�z�letek. Ez �pp el�g nagy fizets�g a hatalom�rt.

- M�sk�pp teszem fel a k�rd�st: Neked mi a hasznod abb�l, hogy mi felt�masztjuk a birodalmunkat?

Nord �sszevonta szem�ld�k�t, �s �gy tett, mintha nehez�re esne v�laszolni, b�r m�r az elej�t�l fogva k�sz�lt erre a k�rd�sre.

- A bossz�. De enn�l t�bbet nem mondhatok.

�m ez az egy sz� pontosan el�g volt. A varkaudarokn�l a bossz� szentnek sz�m�tott, minden val�di vagy k�pzelt s�rt�s ut�n elker�lhetetlen volt.

- Most viszont �n teszek fel egy k�rd�st neked, tiszteletrem�lt� t�rzsf�n�k: vajon igazat mondtam-e, amikor a r�gi birodalmatokr�l besz�ltem. Vagy te tal�n m�st olvast�l ki a r�gi iratokb�l?

Khaled al Doon k�nytelen volt bevallani, hogy val�ban lehet �gy �rtelmezni a r�gi feljegyz�seket. Ett�l kezdve a varkaudarokkal nem lehetett b�rni. �lland�an elm�lt dics�s�g�ket emlegett�k, s fogadkoztak, hogy visszaszerzik azt. Nord el�rte, amit akart. Hat h�nap m�lva - miut�n az Ez�stm�gus kitan�totta a s�m�nokat, �s lerombolta a sziklafal egy r�sz�t, hogy k�nyelmes utat csin�ljon a seregnek - megkezd�d�tt a h�bor�.

* * *

Treem hamarosan r�j�tt, hogy a h�bor�r�l �rni majdnem olyan unalmas, mint a b�k�r�l, viszont sokkal f�jdalmasabb. Ha most kellett volna v�lasztania, hogy a tartom�nyokb�l �rkezett ad�kr�l k�sz�tsen statisztik�t vagy az ugyanonnan j�v� vesztes�glist�kr�l, tudta volna, mik�nt d�nts�n. A d�nt�s azonban sosem a t�rt�net�r� kez�ben van. Treem r�gz�tette, mikor melyik v�ros ker�lt a varkaudarok kez�re, milyen strat�gi�t alkalmaztak - ez nem volt k�l�n�sebben �rdekes: a t�mad�k seregei ny�legyenesen haladva falt�k fel a birodalmat -, �s milyen hadmozdulatokkal siker�lt visszaszor�tani �ket. Ez ut�bbir�l nem �rhatott sokat: a Nam�r kir�lys�g most fizette meg a sok �vsz�zados b�ke �r�t. A sereg, amelynek oly hossz� ideje nem akadt ellenfele, sz�tz�ll�tt a semmittev�sben. A harc els� �v�ben Treem nem adhatott m�sr�l h�rt, mint visszavonul�sr�l. Ami sikerr�l hallott, az sosem a kir�lyi sereghez, hanem a helyi lakoss�ghoz f�z�d�tt. Szinatot, a Haddara-hegys�gbeli kobudera kolostort p�ld�ul k�ptelenek voltak elfoglalni a varkaudarok. B�r igaz, hogy a magas szikl�ra �p�lt rendh�z k�r�l viszont minden az �v�k lett... H�sies, de nagyon szomor� volt Zamrion v�ros�nak t�rt�nete. A Zam-tenger partj�n fekv� v�roska igaz�n nem volt h�res a harcm�v�szet�r�l, m�gis utols� csepp v�rig kitartottak, feltart�ztatt�k az ellens�ges sereg roham�t. Amikor m�r k�zelinek l�tszott a v�g, Brevion Ez�stm�gus �letre keltette mag�t a v�rost. A f�k kit�pt�k gy�kereiket a f�ldb�l, a h�zak kiszakadtak alapjukb�l, a leomlott falak k�vei magukt�l gurulni kezdtek. B�r Zamrionban senki sem maradt �letben, a varkaudar seregb�l sem maradt t�bb h�rmond�n�l. De ez igen keser� gy�zelem volt. M�g a h�bor� kezdete ut�n p�r h�nappal is voltak olyanok, akik azt hitt�k, a varkaudarok olyan ellenfelek, akikkel alkut lehet k�tni, �s azt be is tartj�k. Beregva azt aj�nlotta nekik, hogy v�vjon meg a v�ros �s az ostroml� sereg bajnoka, s e harc eredm�ny�t tekints�k a csat��nak is. A varkaudarok elfogadt�k az aj�nlatot �s a v�ros bajnoka gy�z�tt. K�t h�napon bel�l nyoma sem volt a Beregv�nak. Az �regeket lem�sz�rolt�k, a fiatalokat pedig elhurcolt�k rabszolg�nak. H�t igen, tal�n Zamrion jobban j�rt... Hiszen a varkaudarok rabszolg�j�nak lenni  nem volt  �let, csak egy k�l�n�sen f�jdalmas el�tanulm�ny a pokol gy�trelmeihez.

Treem sokszor feltette azt a k�rd�st mag�ban, hogy mi�rt nem seg�tik meg Ghall�t az istenek. Elk�ldt�k ugyan lovagjaikat, hogy egy-egy fontos pillanatban a nam�rok jav�ra billents�k a csata m�rleg�t, de ett�l eltekintve mintha nem is l�teztek volna. Treem persze sejtette a v�laszt, de mindig keser�s�g fogta el, ha erre gondolt. A Nam�r birodalom sok �vsz�zados b�k�je alatt kezdt�k elfelejteni, hogy j�l�t�ket �s nyugodalmukat nem csak �nmaguknak, hanem isteneiknek is, s�t els�sorban nekik k�sz�nhett�k. Elbizakodotts�gukban egyre ink�bb elhanyagolt�k a szertart�sokat, az olt�rokon sokszor kialudt a t�z, mind kevesebben �lltak papk�nt az istenek szolg�lat�ba. Treem m�gis �gy �rezte, hogy t�ls�gosan nagy �s kegyetlen a b�ntet�s, melyet el kell szenvedni�k; s ha az istenek nem l�pnek k�zbe hamarosan, senki sem lesz, ki �ld�st k�rve mondja ki a nev�ket...

A h�bor� azt is bebizony�totta, hogy az Ez�stm�gusok sem mindenhat�ak. Treem nem tudta, hogyan, de a varkaudarok k�z�tt rengeteg var�zsl� akadt. Nem voltak olyan hatalmasak, mint az Ez�stm�gusok, de rettent� sokan voltak. Legt�bbsz�r tizen �lltak szemben egyetlen Ez�stm�gussal, s hi�ba volt az ak�r �vsz�zadokkal tapasztaltabb, lek�t�tt�k az erej�t, k�ptelen volt seg�teni a seregnek. V�g�l m�gis egy Ez�stm�gus mentette meg Jaln�t a pusztul�st�l, pedig a t�mad� seregben ott volt Nord, aki ekkor m�r Dornodonnak nevezte mag�t. De ez k�s�bb volt, I. Ordrell hal�la ut�n. Treem l�legzete mindig elakadt egy pillanatra, amikor kedves ur�nak hal�l�ra gondolt. Ordrell fiatal volt, �s meggondolatlan, nem kellett volna csat�t vezetnie. De � hitt benne, hogy az � szem�lye �sszetartja a sereg�t, s�t megk�tszerezi erej�t. Hal�la  viszont teljesen  sz�tbomlasztotta...  A varkaudarok  hamar r�j�ttek, ki az a csillog� p�nc�lba �lt�z�tt lovag, aki k�r�l a sereg legkem�nyebb katon�i csoportosulnak, �s minden erej�kkel a kir�ly fel� t�rtek. Ordrell nyak�t l�ndzsa j�rta �t, �s abban a pillanatban, amikor lefordult a lov�r�l a m�r-m�r gy�ztes csata elveszett a nam�rok sz�m�ra. A veres�g h�r�re a sereg t�bbi r�sze is sz�tzil�l�dott, mindenki menek�lni kezdett, t�bb� nem sokan voltak, akik hittek volna a gy�zelemben. A legrosszabb az volt, hogy Ordrell nem hagyott maga ut�n ut�dot, hisz m�g nagyon fiatal volt. Nem volt kir�lya a birodalomnak, nem volt, aki ir�ny�tsa m�g mindig hatalmas szervezet�t �s sereg�t. A korrupci� vir�gzott �s az intrika olyan sz�vev�nyes h�l�t sz�tt az udvarban, hogy abba minden lehets�ges kir�lyjel�lt belebonyol�dott. �s k�zben a varkaudarok v�r�s z�szl�s serege el�rte Jaln�t. Az Ez�stm�gusok tornyai m�g mindig v�dt�k a v�rost, de Dornodon nem habozott felhaszn�lni valamennyit a brakkar�ban �sszegy�lt er�b�l, hogy semleges�tse a v�delmi var�zslatokat. �m Jaln�ban ott volt Asylum is, �s k�r�l�tte a kir�lyi sereg jelent�s maradv�nyai. A h�bor� t�rt�net�nek legv�resebb csat�ja bontakozott ki Jalna falai alatt, �s voltak�pp csak Dornodon t�relmetlens�g�nek volt k�sz�nhet�, hogy a varkaudarok veres�g�vel z�rult. A volt Ez�stm�gus - hogy gyors�tsa a csata lefoly�s�t - �letre keltette a halottakat, hogy �jra csatasorba �ll�tsa �ket. �m az alvil�gba vezet� folyos� Asylum sz�m�ra is nyitva �llt, s � - b�rmennyire is undorodott az eff�le var�zslatokr�l - kihaszn�lta az alkalmat. A varkaudarok hamarosan bet�rt fejjel takarodtak el Jalna al�l, �s ezen a ponton megfordulni l�tszott a hadiszerencse. Asylum - nem t�r�dve bizonyos f�urak ellenkez�s�vel - kir�lly� v�lasztatta Eszklepiot, Ordrell nagyb�tyj�nak kisebbik fi�t, aki alig volt id�sebb, mint az el�z� uralkod�. M�gis kem�ny k�zzel l�tott neki a tennival�knak, Asylum tan�csai alapj�n �jj�szervezte a sereget, �s hamarosan kibomlott �jra az ez�st z�szl�.

* * *

Dornodonnak �rthet� m�don nem tetszett a h�bor� folyamat�nak fordulata, s voltak�pp megb�nta m�r, hogy belekezdett. A varkaudaroknak ugyanis er�s m�gikus t�mogat�sra volt sz�ks�g az Ez�stm�gusok miatt. Dornodon egymaga nem lett volna k�pes erre, hacsak nem haszn�lja fel a brakkar�t. De � a brakkar�t a halhatatlans�ga eszk�z�nek tartotta, �s f�jt neki minden egyes alkalom, amikor hozz�ny�lt. �jra visszam�lyedt tanulm�nyaiba, s hossz� h�napokon kereszt�l nem foglalkozott a h�bor�val. A varkaudarok a gonosz m�gus seg�ts�ge n�lk�l kezdtek visszaszorulni, s sokan jutottak arra a gondolatra, hogy Dornodon becsapta �ket. A var�zsl� val�ban csak saj�t dolgaival t�r�d�tt, �m v�g�l m�gsem �, hanem Gandor - egyik tan�tv�nya az �t k�z�l - tal�lta meg egy poros k�nyvben a megold�st. Dornodon iszony� erej� var�zslatokba kezdett, hogy megid�zze Krillt, egy r�g halott, f�listeni erej� var�zsl�t. Nem riadt vissza az ember�ldozatokt�l sem, �s egy tiszta, felh�tlen �jszak�n megjelent neki a m�gus, s Krill el�rulta, amit Dornodon akart. Dornodon feln�zett az �gre; de � nem l�tta sem a csillagokat, sem a majdnem k�r alak� �rny�kholdat - l�lekben m�r a halhatatlan istenek k�z�tt volt. Dornodon term�szetesen a Zan holl�t�t k�rdezte Krillt�l, de elfelejtette azt is megtudakolni, mik�pp ismerhetn� fel. A Gradig-hegys�g barlangj�ig egyenes volt az �tja, m�g Krill kincseskamr�j�t is megtal�lta, de a rengeteg csecsebecse k�z�tt nem ismerte fel a Zant. Azonk�v�l akadt m�g egy probl�m�ja: egyszer csak felbukkant Asylum. Az Ez�stm�gus el�tt nem maradt rejtve Krill megid�z�se, Dornodon t�ls�gosan nagy er�t haszn�lt fel hozz�. Azt is hamar kital�lta, mit akart volt bar�tja az �sm�gust�l. Egyetlen sz� n�lk�l kezd�d�tt a csat�juk. Rettenetes er�ket id�ztek, k�r�l�tt�k k� k�v�n nem maradt. R�gen Asylum k�nnyen legy�zhette volna Dornodont, de � most a brakkar�b�l folyamatosan p�tolhatta energi�it. Asylumnak nem volt m�s tartal�ka, mint saj�t teste, az �leterej�t is fel�ldozta az utols�, hal�losnak sz�nt csap�shoz. Dornodon azonban t�l�lte, �s meg�lte a v�gs�kig legyeng�lt Asylumot. De m�g mindig nem tudta kiv�lasztani a Zant a t�bbi var�zst�rgy k�z�l. Egy hirtelen �tletet k�vetve, megsz�ntette a m�gi�t a teremben. A var�zslatnak minden t�rgyra hatnia kellett - legal�bb �tmenetileg -, de a Zan kiv�teles volt, egy kis, csiszolt lencse �ppen hogy felragyogott �s elsz�vta a var�zslat erej�t. Dornodon megmarkolta a kicsiny korongot - szabad volt az �t el�tte a halhatatlans�ghoz...

* * *

Ghall�nak m�g volt egy kis ideje az �letre, am�g Dornodon kitanulta, hogyan b�njon a Zannal. A Nam�r birodalom erej�t m�g lek�t�tt�k a varkaudarok. Ha az Ez�stm�gusoknak esz�kbe is jutott Dornodon, azt gondolt�k, el�g lesz a h�bor� v�ge, a gy�zelem ut�n elkapniuk. De annak a h�bor�nak nem voltak gy�ztesei �s vesztesei, �m ezt csak Dornodon �s �t tan�tv�nya tudta, akik egy j�l v�dett kis teremben k�sz�l�dtek az utols� szertart�sra. N�gy tan�tv�ny - Qriklix, Gandor, Helvir �s Mantrion - ismerte egym�st, �m az �t�dik teljesen ismeretlen volt, �s szeml�tom�st nem tartotta l�nyegesnek a bemutatkoz�st. Dornodon mindannyiuknak halhatatlans�got �g�rt, s �k hittek mester�knek. Most m�r �r�k �ta mozdulatlanul �lltak egy pentagramma cs�csain �s figyelt�k a csillag k�zep�n �ll� Dornodont. Odakinn a nap izz� test�be f�reg r�gta mag�t �s s�t�ts�get bor�tott Ghall�ra: a korong alak� �rny�khold napfogyatkoz�st id�zett el�. Dornodon magasba emelte a Zant, amely ragyogni �s pulz�lni kezdett: sz�nek �s form�k v�ltott�k egym�st gyors egym�sut�nban. A l�ktet�sb�l piros, k�k, s�rga sugarak r�pk�dtek szertesz�t, meg�getve, megcsonk�tva Dornodon tan�tv�nyait. �m ha ki is folyt a szem�k, ha h�suk viaszk�nt olvadt is le csontjaikr�l, ha b�r�k �sszes p�rus�b�l s�t�tv�r�s v�r serkent is ki, a var�zsl�k rend�thetetlen�l �lltak hely�k�n, vigy�zt�k mester�ket.

A ritmus egyre gyorsult, a ciklikus v�ltakoz�s m�sodpercek alatt k�vethetetlenn� v�lt, a sz�nek �sszeolvadtak, a h�romdimenzi�s form�k a hat�rokat �tt�rve kifordultak magukb�l... a Zan felrobbant. Ugyanekkor az anyagi s�k burka megrepedt, b�borsz�n �rv�nyl�s form�j�ban tiszta energia t�rt be a v�dtelen vil�gba. A hurrik�n sz�trombolta a S�t�t Kupol�t, felszippantotta a pentagramma cs�csain �ll� m�gusokat, majd kil�kte mag�b�l �lettelen test�ket. �m az �t�g� csillag belsej�ben �ll� Dornodonnak hi�ba fesz�lt neki, a f�rfi var�zsig�ket mormolva beny�lt a t�lcs�r k�zep�be �s a k�vetkez� pillanatban a forg�sz�l megszel�d�lve t�ncolt a tenyer�n. Tenyer�t, ujjait mozgatva, Dornodon megsokszorozta a t�lcs�rt, majd k�rbeforogva elk�ldte az energiaviharokat a kontinens minden vid�k�re. Dornodon �gyet sem vetett a k�r�l�tte hever� holttestekre, egykori tan�tv�nyaira, a nyak�ban f�gg� fekete amulettet markolva Ghalla t�rk�p�t figyelte. A vastag pap�r egyszerre t�bb helyen is izzani kezdett, majd l�ngra lobbant, a m�gus v�kony sz�ja mosolyra torzult, ahogy a t�z terjed�s�t n�zte. Elm�j�t j�les� borzong�ssal t�lt�tt�k be az amulett k�zvet�tette hal�lsikolyok, k�nok �s szenved�sek, egyre hatalmasabbnak �rezte mag�t, ahogy a brakkar�ban egyre n�tt a foglyul ejtett lelkek sz�ma. Azt�n elj�tt egy pillanat, amikor m�r ez sem sz�m�tott; az er�, melyet a pusztul� �letekt�l kapott, t�lemelte a haland� ember korl�tain. Elszakadva fizikai test�t�l Dornodon elhagyta az anyagi vil�got, hogy az istenek k�z� k�lt�zz�n...

Ghalla t�rk�pe m�g hossz� percekig l�ngolt, hogy v�g�l s�t�t, halotti perny�v� omoljon sz�t. �m csod�k csod�ja, a t�rk�p egy kis darabja, egy f�lsziget Ghalla keleti r�sz�n - �rintetlen�l a t�zt�l - a leveg�ben maradt...